Engem is utol ért a buci mánia. Találtam számomra új paleo oldalakat, ahol sorba sütik a zsemléket, bucikat. Mindjárt neki is láttam a buci készítésnek. Én már használtam utifűmag héjat, de nem tésztába, hanem krém megkötésére. Igy nem tudtam elképzelni hogyan lehet jó egy zselésítő anyag a tésztába. De tényleg jó lett, olyan lett az én bucim is, mint a képeken, és a belseje is finom lett. Persze ehhez kell egy jó sütő is, ami légkeveréses vagy, hőlégbefúvásos programmal is rendelkezik, mert ez biztosítja a teljes sikert. Hála Istennek végre lecserélhettem a régi sütőmet, így most már én is ilyen finom kenyereket tudok sütni. Eddig inkább a gofrisütőset készítettem, ahhoz nem kellett ilyen sütő és az is finom. Én azt is szeretem, de örülök, hogy ilyen szép kenyereket, bucikat is készíthetek.
Hozzávalók:
5 dkg szezámliszt,
5 dkg amarántliszt,
5 dkg kókuszreszelék darálva,
5 dkg zabpehelyliszt,
3 db tojás,
2 púpos evőkanál utifűmag héj,
2 dl víz,
2 teáskanál almaecet,
1 teáskanál szódabikarbóna,
1 teáskanál só,
3 teáskanál kókuszkrém,
Az utifűmag héjat elkevertem a 2 dl vízzel. A száraz anyagokat összekevertem. A tojásokat felvertem villával, belekevertem az almaecetet, a kókuszkrémet és mindent kézzel összedolgoztam.
A tészta szépen összeállt, közepes keménységű volt. Elosztottam 6 részre és vizes kézzel szép formás bucikat készítettem belőlük. Zsírpapírral kibélelt tepsire tettem, a tetejüket bevágtam. (Kicsit mélyebben is vághattam volna, még szebb lett volna.) A sütőt légkeveréses programon 220 fokra előmelegítettem és betettem a bucikat.
Olvastam, hogy akkor lesz jó egy kenyér, ha magas hőmérsékletre tesszük először és utána veszünk visszább a hőfokon. A bucik szépen megemelkedtek, majd 10 perc után 200 fokra vettem vissza a hőfokot. Még nem szoktam meg ezt a sütőt, mindig félek, hogy ilyen magas hőmérsékleten megég a sütemény ezért inkább lejjebb hajtom a hőfokot. Aztán rájövök, hogy érdekes módon ez nem úgy működik, mint a régi sütőm. Abban már rég megégett volna a bucim. Szóval még 10 percet vártam és még lejjebb vettem 180 fokra. Még 15 percet így sütöttem és hagytam a sütőben kihűlni.
A végeredmény csodálatos lett. A külső fele ropogós, a belseje finom puha.
A férjem tényleg mindent megeszik, amit készítek, bár a kenyereket csak módjával ette. Sajnos ezek a kenyerek nem olyanok, mint a bolti fehérkenyér. A magok ízét is meg kell szokni és megtalálni azt az összetételt, amit szívesen eszünk. Erre a bucira azt mondta, hogy ezt már Ő is szívesen megeszi. Már pedig ez a lényeg. Azért legközelebb tojás nélkül fogom megsütni, én úgy gondolom egy kenyérben nem feltétlenül kell tojás.
Süsd meg bátran és írd meg hogyan sikerült.
Friss hozzászólások